Margit és a bio búza

Hogy mióta kuporgott a gyógyszertár ajtajában, én nem tudom, de a gyógyszerész pulija éppen rávetette magát. Úgy döntöttem, nekem ez a galamb kell, és kivettem a szájából. Fehér és fahéjszín tollai még alig serkedtek, túlméretezett csőre idomtalanul billentette előre fejét, ám sárga szemeiben egy önjelölt szépségkirálynő önbizalma villogott. Gyere, Margit, mondtam, mert nála margitabb Margitot még nem láttam, és betessékeltem bevásárló szatyromba. Margit megadóan kuporgott bal karomon a zöld szatyorba bújtatva, míg beléptünk egy postahivatalba, hol türelmesen beálltam a sorba, hogy gonosz kis sárga cédulák ellenértékeként apai örökséget befizessek. A postáskisasszony ügyességének hála már célegyenesbe értem, mikor Margit, méltatlankodó gyerekhangján megszólalt. A kisasszony elkerekedő szemekkel nézett rám, csak egy kis galamb, rebegtem, mire a hátam mögött álló néni megveregette a vállamat, ne törődjön vele, mondta, ez kell a rendes bélműködéshez.

Miután kitámolyogtam a postáról, benéztem kedvenc kínai boltomba, és mire a kasszához értünk, becsipogott. Nem a rendszer, hanem Margit. Megnyitva a szatyrot optimista hangon nyugtatni próbáltam, ám ő bátorságot merítve a hirtelen világosságból úgy döntött, megmutatja a világnak kivel packázzon és bizonytalan szárnycsapásokkal ugyan, de kirepült. Rövid, ám intenzív kergetőzés következett, melynek eredményeként lecsaptunk Margitra egy próbababa vállán. Az üzlet tulajdonosa élénken érdeklődött, nem vállalunk-e cirkuszi fellépést majd figyelmembe ajánlott egy fűszeres galambpástétom receptet.

Az idegek ilyetén való felborzolása után emelt fővel távoztunk, majd a sarki bio boltban sikerült beszereznem aranyáron egy csomag bio búzát. Otthon a család szemrebbenés nélkül vette tudomásul, hogy pár hétig kénytelenek lesznek megosztani a házat egy galambbal, csak a kutyák és a macskák mutattak élénk érdeklődést az új lakó iránt.

Lekerült a padlásról a rehab kalitka, ebben szoktak ideiglenesen nálunk lakni az ilyen-olyan traumát elszenvedett madár vendégeink, majd betessékeltem Margitot új otthonába. Méltatlankodva rázta meg hiányos tollruháját, megnyújtóztatta szárnyait, majd rávetette magát a bio búzára. Miután jól lakott, újabb toalett igazítás következett, csinos sárgászöld pettyel kidekorálta homokját, aztán felborzolt tollai közé süllyesztetve nyakát, elbóbiskolt, mindezt három kutya és ugyanennyi macska áhítatos figyelme közepette.

Azóta eltelt egy hét, Margit fényes és hosszú tollakat növesztett, és a diófa ágára akasztott kalitkájából pimaszul felesel a kerti vadgalambokkal. Szárnya és önbizalma egyre izmosabb, hamarosan eljön a nap, mikor birtokba veszi az eget, és én csak remélni tudom, elkerüli minden baj, hosszú, boldog galamb élet vár rá. Hiányozni fog.

Nem tud valaki egy gazdátlan madarat?!

0 Megjegyzések

Hirdetés