Magamnak éntőlem





dörgött az ég,
mikor megszülettem,
s anyám sírt fel
később helyettem

arcomon egy folt,
láthatatlan bélyeg,
szemeimben nap-hold,
világmindenségek

örök változásban
merül ki a létem,
változó világom
nem mindig értem

keresem a szót,
tántorogó betűkkel,
dadogó lélekkel
alázatos szívvel

enyém ez a vers,
mi hajnalban lepett meg,
pár sorocska csak,
magamnak éntőlem

0 Megjegyzések

Hirdetés