Zápor





rőt hársfaillat omlik a betonba
s míg kóbor villámok kéket
kacsintanak neonfény feleseli
tócsákból az időt

zöld kaftánjaikban táncra
perdülnek a fák a muzsikás
esőben és mélyet sóhajtanak
a fényesre mosdatott háztetők

kacér buborék-lányok ringják
a létezés feszes ritmusát
és esőcseppek szívdobbanását
visszhangozza az ereszcsatorna

dinnyehéj keringeti szelíden
tépett buszjegy- párját
a sárga víz haragos
áradatában lebegve

kócos a nap és már
próbálgatja mosolyát
a víz verte tócsák
mámoros higanytükrében.

0 Megjegyzések

Hirdetés